2014. június 23., hétfő

Brent Weeks: Éjangyal-trilógia

Könyvmolyképző kiadó
Egy korábbi bejegyzésben már említettem ezeket a köteteket, de akkor még csak a borítójukról írtam. Egyébként már régóta kacsintgatunk egymásra, most azonban, hogy elolvastam őket, a tartalmukat is kifilézhetem. De előrebocsátom, hogy most üresnek, és sokkal bölcsebbnek érzem magam. Üresnek azért, mert egy remek kaland ért véget, és elfogytak a könyvek. Bölcsnek pedig azért, mert azt hiszem, megvilágosodtam; Mitől lehet jó egy fantasy történet?

Brent Weeks - http://www.brentweeks.com

Forrás: http://www.orbitbooks.net/
interview/brent-weeks/
Íme, ez az Obiwan-szerű fickó, aki nagyon magabiztos mosolyával szinte állítja, hogy képes jó könyvet írni. Szerintem nem hazudik.
Az úr most 37 éves, és Oregonban él. Épp az Éjangyal-trilógia volt az első könyve, mellyel 2008-ban debütált. A könyvek egyébként mára már több, mint 10 nyelven jelentek meg.
Ennél több információt nem nagyon találtam róla, bár be kell vallanom, nem törtem magam annyira, csak a kötelező köröket futottam meg. A saját honlapján annyit ír magáról, hogy e-mailek megvaloszolásában nem túl jó, mert bár mindegyiket elolvassa, túl sok időt tölt egy-egy levéllel és a válaszokkal, ezért csak néhányaknak ír vissza.
Egyébként biztos jópofa figura, érdemes körülnézni az oldalon, szórakoztató.

Mitől döglik a fantasy-légy?

Bizonyára az egyik legbénább alcímtől.
Node. Ez az irodalmi "berek" a szórakoztató-fajták közé tartozik, így nem lehet bonyolult, barokkos körmondatokkal teletűzdelni a fejezeteket. Könnyen felfoghatónak, és filmszerűnek kell lennie a történetvezetésnek, hogy az embert gyorsan beszippantsa, és csak a legvégén eressze el.
Mivel ma már "mindenkiből lehet író", az ilyen könyveknél én leginkább az egyedi ötleteket keresem. Úgy érzem, hogy ma a piacot elárasztották a "hősnők", akik a szerelemért kutakodnak egy izgalmas, új világban. Szerintem az Alkonyat után ezek a lány-fantasyk most élik virágkorukat, de le lehet engem lőni, ha nem értenek egyet. Adott egy hölgy, akiről kiderül valami éveken át rejtegetett titok, és/vagy találkozik egy kedves, titokzatos és veszélyes idegennel, aki  véletlenül épp angyal/vámpír/vérfarkas/nazgúl/medvedisznóember. Nem gonoszkodásból, de ezeknek a történeteknek elég sematikus a felépítése, de nem mondom, hogy nem lehet ezek közt jót találni, mert igenis vannak. Ezzel a gyönyörű bekezdéssel pedig csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mennyire fontos az újszerű. Ma már lehet, hogy a Gyűrűk Ura sem kavarna akkora port, ki tudja.
Ami pedig még fontos ezeknél a könyveknél, az a már említett érthetőség - de ez magára a kidolgozott univerzumra is vonatkozik. Nehéz felfogni például a mágia működését például, ha folyton a kitalált halandzsnyelvvel dobálóznak. Ezt kiküszöbölendő gyakran a főhőssel együtt ismerjük meg az adott világot (pl. Harry Potter), de ez néha átcsaphat szájbarágássá is. Tolkien ezzel szemben maga magyarázza el a népek szokásait, életét, mesélőként George R. R. Martinnál pedig résen kell lenni. Brent Weeks stílusával ezen az egy ponton volt talán problémám...

Tökéletes gyilkosok és miegymás...

Az antihősöket szeretjük, mert érdekesek, csavarosak, nem feltétlenül sablonosak és jó lehetőségeket rejtenek. Ennek a trilógiának a főszereplője történetesen egy fiatal mestergyilkos, akivel először utcagyerekként találkozunk, majd tanoncként, végül felnőtt, önálló férfiként követhetjük az életét. Maga Durzo Blint a mestere, aki az ország, és talán a világ legjobb mestergyilkosa.
Először meglepő lehet a könyvek vastagsága, de igen könnyen be lehet falni mind a három kötetet. A már említett filmes stílus miatt is, ez erre a trilógiára nagyon jellemző Szinte megelevenedtek a karakterek a szemem előtt, mert nem leírta, hanem megmutatta őket.
Ami különösen szerettem, az az egyéniségek kidolgozása volt. A cinizmus soknál megjelent, de nem volt mesterkélt, erőltetett, szórakoztatóvá tette a figurákat. A szereplők nagy része szerethető volt, főleg Durzo. Pedig ő aztán nem egy kedves fickó, de az apróbb gyengédségektől az ember felsóhajt; Ohó, van neked szíved, barátom, ne tagadd! De azt hiszem, ez inkább az olvasótábor női részlegére igaz...
Egyedül azzal volt problémám, hogy bár a mágia rendszere nagyon érdekes, újszerű volt, mégis csak sokára értettem meg pontosan, hogy melyik kifejezés mit takar, mert egyáltalán nem ad mélyebb magyarázatot, van amelyikre még csak sekélyet sem. Csak röpködnek a "vir, Tálentum, Khali" szavak, én meg csak lestem. (Annyira azért nem, mert a történet túl izgalmas volt ahhoz, hogy megálljak gondolkozni.)
Szerettem, hogy mert bánni a vérrel, szexszel és az ilyesféle jelenetekkel, hiszen gyilkosokról, kurtizánokról is mesél. (Nem olyan egyértelmű, hogy ennek helye van az ilyen könyvekben, Licia Troisi az Égvilág-trilógiában emlékezetem szerint szeretett elsiklani az ilyen részletek felett, holott a hősnő szintén orgyilkos volt.)
Szerettem azt is, hogy döntésekről volt szó. Végigkísérjük Kylart válaszai és azok következményei során, és sokszor éreztem, hogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi a jó válasz, a jó út. Nem volt tehát semmilyen illúzió a jóságról, a tiszta, magasztos választásról.

Történet: 5/5 - Nagyon izgalmas, remek fordulatokkal! Végig magával tart, nincsenek laposabb részek.
Írói stílus: 5/4 - Könnyen feldolgozható, de az elején belebotlik néhány nehézségbe. Én legalábbis így éreztem. Például; feudeális rendszerben polgárháború? Biztos?... De lehet, hogy a fordítás hibája, úgy éreztem, néhol sántít cseppet - igaz, nem olvastam angolul. Itt-ott van egy-egy betűhiba, félreírás, de az már a kiadó gondja.
Karakterek: 5/5 - Nagyon érdekesek, nem találtam őket sem unalmasnak, sem sablonosnak.
Világ: 5/4 - Érdekes és sok jó ötlet, lehetőség van benne. Viszont szívesen tapasztaltam volna többet belőle, mert így nem éreztem teljesen kidolgozottnak.

Szerintem ez egy remek fantasy, érdemes elolvasni - persze csak annak javallott, aki szereti az ilyesmit. :)

*Amit viszont kihagytam...:

A kultúrák színesek és szépen kidolgozottak, de engem személy szerint kicsit zavart, hogy néhány vonás felismerhetően a mi világunkhoz tartozik, köztük néhány név is elég japános.
-2014. 07. 02.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése