2014. május 30., péntek

Néhány gondolat a Harry Potter-jelenségről

A Harry Potter-széria néhány másikkal egyetemben olyan, amit lehet szeretni, vagy utálni, de vélemény nélkül elmenni mellette, azt semmiképp sem. Van, aki a könyvet olvasta, van, aki a filmet látta, de azt hiszem, nehezen botlunk ma már olyan emberbe, aki egyáltalán nem ismeri ezt az univerzumot, esetleg nem is hallott még róla. (Én a múlt héten talákoztam egy ilyen illetővel. Egészen furcsa volt.)
Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok elvakult rajongó, mert még nem ismerem az összes varázslatot, és még egy nyamvadt Roxfort térképem sincs. De szeretem ezt a sorozatot, és ezért fel is merült bennem néhány gondolat, mikor valaki isteníti, vagy éppen próbálja a földig húzni.

Miért nem szeretem, ha a Twilight-tal egy lapon emlegetik?

Szokás mondani, hogy a Harry Potter könyvek egy egész generációt vettek rá az olvasásra. Szeretném
mondani, hogy engem nem ez befolyásolt, de bizony ez az én generációm volt, a szereplők velünk együtt nőttek, idősödtek, a könyvek pedig ennek megfelelően híztak, mintha csak a korunknak megfelelő hosszúságúra akartak volna dagadni.
A hasonlóság a két széria közt ebben vitathatatlan, Stefi Meyer műveinek is ugyanilyen jótékony hatást tulajdonítanak. Tényleg leköti az embert mind a kettő, de azért nem tenném be a kötelezők közé egyiket sem. Nem ott a helyük. Esetleg egy vagy több évszázad múltán, mikor a régmúlt 21. század irodalma már érettségi tétel lesz. Ma viszont még nem képviselnek olyan irodalmi értéket, ami ezt lehetővé tenné.
Mi tehát a különbség? A Harry Potter mese. Egyre keményebb mese, hogy fenntartsa az olvasói érdeklődését. Mese a barátságról, a bátorságól és nem utolsó sorban a szeretet erejéről. Az Alkonyat ezzel szemben romantikus történet, a világ közel sem olyan izgalmas és kidolgozott, mert nem ez a lényeg, hanem a szerelmi szálak. J.K. Rowling munkája egy remekül kidolgozott fantasy birodalom. Óriási különbség!

Miért nem szeretem, ha a keresztények elutasítják?

Nem akarok általánosítani, de azért szerintem mindenki tudja, hogy az egyház milyen álláspontot képvisel. Nem szereti, mert beszippantja a fiatalokat. Sok hívő nem olvasta, mégis csípőből elutasítja, de van olyan is, aki hősiesen végigkínlódta, hogy aztán ellene szónokolhasson. Megint felhívnám a figyelmet arra, hogy ez egy mese. A Narnia Krónikái, ami egy keresztény tanmese is lehetne, szintén tartalmaz varázslatos elemeket. Persze, a legfőbb ellenérv a varázslat használata, de leginkább egyféle mérgező hatásra hivatkoznak. Én a magam részéről ezt teljesen ártalmatlannak tartom, az ember szeret olvasás közben új, érdekes világokat felfedezni. Gyerek kezébe nem való, ennyi a használati utasítás.
Szeretném, ha azok, akik elutasítják és gonosznak tartják ezeket a könyveket, észrevennék, hogy mennyi pozitív emberi értéket mutat fel. Néhányat már említettem, de a harc a gonosz ellen, a kitartás, a könyörület, még sok már sorolandó ide. Nem mocskolódni akarok, és nem is szeretném az egekig magasztalni ezt a szériát, de fontos különbségekre szeretném felhívni a figyelmet.
...Dicshimnuszokat majd később fogok zengeni róla (talán), ha az egészet ismét végigolvastam. :)
Persze ez csak az én véleményem, és mivel lehetőségem adódott rá, megírtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése