2014. május 14., szerda

Néhány gondolat az Eurovízióról

Sok gondolat felmerült bennem az Eurovízió közeledtével, legtöbbjük a hazai "selejtezőn". Pozitív és negatív egyaránt, és mivel szeretném, ha ez a blog sokféle bejegyzésnek otthont adna, inkább itt foglalom össze őket.

Miért kell, hogy egy dal "műfajilag" a leghallgatottabba tartozzon? (Lőjük ezt most be a pop széles berkeibe.)

Itt nem arra gondolok, hogy minden áron újítani kell, heavy metállal, rappel és hasonlókkal... De a zsűri is tett megjegyzést a műfajokra, illetve legtöbbször az hangzott el, hogy nem illik oda, nem eurovíziós dal. Miért nem? Miért kell az induló dalnak eurovíziósnak lennie? Egyáltalán mit takar ez a fogalom? Netán mindenkinek a megszokott struktúrával rendelkező, géppel generált kísérettel ellátott dalokat kéne énekelnie? (Ha gonosz lennék, gumicukor-számokként is emlegethetném őket.) A legtöbbjük ráadásul teljesen semmitmondó a szó legklasszikusabb értelmében véve. A szövegek teljesen üresek, bár látszólag nagy szavakkal dobálóznak, de ezek mögött semmi sincs. Példát százat is hozhatnék, és egy most is visszhangzik a fejemben, de ez a bejegyzés nem erről szól. Nem célom, hogy azokat az embereket kritizáljam, akik írják, előadják ezeket a számokat, a problémám jelen korral van. Úgy tűnik, erre van szükségünk.
Üdítő kivételnek tartom Finnország győzelmét a Hardrock Hallelujah-val. Miért nem mernek a dalok merészebbek lenni egy kicsit?

Miért "kell" kell angolul énekelni?

Persze, nem kell, de mégis, mindenki ehhez a nyelvhez nyúl, ahelyett, hogy a sajátját mutatná meg egy évben egyszer a világnak (esetleg kétszer).  Nem hiszem, hogy ne lehetne megoldani egy angol feliratot, még ha élő adásról van is szó. Ha pedig már az érthetőségnél tartunk... Sok néphez nem áll olyan közel az angol, mint néhány északi nemzethez, a kiejtésük így sokszor kivehetetlenné, követhetetlenné válik. Ha pedig visszaugrom az előző gondolathoz... Sok számnál ez nem is lenne akkora probléma, hiszen a szöveg olyan egyszerű és semmilyen, hogy két mondatban össze is lehet foglalni a szám előtt.
Nyelvmániás vagyok, és ez befolyásolja cseppet ezt a véleményt, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy helytálló.

Mindent összevetve...

Elég jól helytálltunk ebben az évben Kállay-Seunders Bandinak köszönhetően, de erről, úgy vettem észre, hogy Conchita győzelme mellett hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ezt nagyon sajnálom, de őszintén szólva nem csodálkozom. Mi mindig is szerettünk csámcsogni, hőbörögni, illetve mindezt kultúrált formába öntve tiltakozni. Nekem az egyetlen problémám a helyzettel, hogy meggyőződésem, a szakáll nélkül, vagy "egyszerű" nőként biztos nem kapott volna ennyi szavazatot. A szám jó volt, az ének kiváló, de nem ennyire. Viszont, újabb pozitívum, hogy így a fesztivál jövőre elérhető közelségbe kerül majd! (Vajon mennyibe kerül bekerülni a koncerttterembe? És hány centi magasnak fogom látni az énekest?....)
A lényeg, hogy azt gondolom, örülhetünk magunknak idén, mert nem csak jó eredményt énekelt nekünk a srác, de egy komoly mondanivalóval bíró dalt vitt magával. Nem is tudom, hogy volt-e másik olyan szám, ami komolyabb dolgokkal foglalkozott, és nem a szerelemről, vagy az égig repülésről énekelt. (A lengyelek fogalmam sincs, mit adtak elő, de szerintem senki sem figyelt arra, hogy a nő mit énekelt...)
Legyen elég ennyi erről a témáról, hagyjuk az utókort értékelni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése