2014. március 16., vasárnap

Lomb Kató: Egy tolmács a világ körül

Gondolat kiadó
  

Ez volt a második könyv, amit Lomb Katótól olvastam. Elsőként az Így tanulok nyelveket c. mű került a kezembe, még évekkel ezelőtt. Ismerős volt a szerző neve, és mániákus nyelvtanulóként a cím is megigézett. Leemeltem hát a polcról. Meglepetten vettem észre, hogy alig tudom letenni, annak ellenére, hogy - be kell vallanom - unalmas kis olvasmányra számítottam. Ennél a könyvnél pedig már tudtam, hogy mire számíthatok, és nem is okozott csalódást. Ismerős stílus, és szófordulatok vártak ebben a kis irományban.

Lomb Katóról


Amit mondhatnék, azt a wikipédia gyönyörűen leírja, és szégyen gyalázat - onnan ide is fogom citálni. Nem lustasából, vagy egyéb okból, de ennél jobban én sem fogom tudni megfogalmazni, illetve gyakorlatilag én is ezeket a dolgokat szerettem volna ideírni.
1926-ban érettségizett a Szent Erzsébet leánygimnáziumban. Eredetileg fizikából és kémiából doktorált a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen, de érdeklődése miatt hamar a nyelvek felé fordult. Kilenc-tíz nyelven tolmácsolt (...), illetve hat nyelven fordított szakirodalmat és olvasott szépirodalmat. A publicisztikai szövegeket további kb. tizenegy nyelven tudta megérteni. Mint fogalmazott, összesen tizenhat nyelvvel keresett pénzt (...). E nyelveket javarészt önerejéből, autodidaktaként tanulta meg. Önmagát legszívesebben „lingvistának” nevezte (szembeállítva a „nyelvész” kifejezéssel), olyan emberre utalva, aki praktikus célokból, érdeklődésének kielégítése végett sajátít el több nyelvet.
Hosszú életét – saját bevallása szerint – nem is a nyelvtudás, hanem a nyelvtanulás világította be. Ennek örömét több kiadást megért műveiben, (rádiós és nyomtatott) interjúkban, beszélgetéseken próbálta átadni újabb és újabb generációknak. Tolmácsként mind az öt kontinenst bejárta, a világ negyven országában megfordult, s utazásai során szerzett élményeiről, átélt kalandjairól külön könyvében számolt be (Egy tolmács a világ körül).
 És itt is vagyunk. Előljáróban le kell szögeznem, hogy gyakorlatilag ő az elsőszámú példaképem, én is szeretem magam az ő nyomán lingvistának nevezni, és jómagam is tolmácsként tervezek működni. Ez csak azért fontos, mert lehet, hogy az olvasásélményemet ez fűtötte fel ilyen magaslatokba, és másoknak nem jelentett ilyen jó könyvet - nem baj, különbözőek vagyunk, ez teljesen jó így.

Egy tolmács a világ körül

Elég paradox élethelyzetet teremt ez a könyv. Az ember feneke az ágyikójában/fotelében, a lelke pedig valahol Szingapúrban. Az biztos, hogy tettekre sarkall, utazni hív. Mióta befejeztem az elolvasását, folyamatosan nézem a távolkeleti túrák árait, böngészem a repülőjáratokat, illetve tervezem, hogy mennyibe kóstálna egy dél-európai hátizsákos túra. Szóval aki éppen tipródik, hogy utazzon-e, vagy sem, lépjen-e, vagy sem, és csak lökésre, hívásra vár, szerezze be. Ennél a kis irománynál nem kell nagyobb motiváció!
Jellemző az igényes szóhasználat, élvezhető megfogalmazásban tárult elém a sok utazás élménye. A szerzőnő asszociál, kalandozik, messzire is vitt magával, így nincs is túl sok logika a történetek rendezésében. Minden kapcsolódik mindenhez, bár nagyjából országok, kultúrák alapján rendeződnek a fejezetek.
Egyébként Lomb Kató kemény kis nő lehetett - amit a fejébe vett, azt szépen véghezvitte, mindent könnyen vett, nem aggódott sokat. Kalandozott, hagyta, hogy egy kicsit sodorja magával annak a helynek a szelleme, amibe éppen csöppent.
A címkék közt 'útikönyv'-ként tüntettem fel, de ez sokkal több annál. Emlékek, élmények kincsesládája inkább, ami felfedezésre vár.

Szerintem 10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése