2014. március 10., hétfő

Agatha Christie: Az alibi

Európa Kiadó
Szintén utazókönyvként érkezett hozzám Agatha Christie Az alibi című könyvecskéje?. Úgy tűnik, hogy ez az év a számomra még ismeretlen írókkal való találkozásokról fog szólni,  - épp ahogy szeretném.
Így küllemre nem sokat árult el magáról ez a (nagyjából) 300 oldalas iromány, első ránézésre még zsebkönyvnek is elmegy. Tényleg nem egy hosszú történet, és még csak azt sem tudom, hogy előkelő helyet foglal-e el az írónő művei közt. De csak sorjában.

Agatha Christie-ről

Érdekes dolog utánaszagolni azoknak az íróknak, akiknek a könyve a kezembe kerül. Egyébként nem tenném, haladnék a következő olvasmány felé - de a blog apropóján jó érzés kicsit olvasni a szerző életéről, talán még az is kiderül, hogy miért írta meg az adott könyvet. És ki tudja, egyszer majd jól jön, ha elmegyek egy kvízműsorba.
Kezdetnek például; ki gondota volna, hogy ez a nő, aki ontotta magából a krimit, és bárkit megkérdezel, legalább egy nyomozó hősének nevét ismeri, romantikus regényeket is írt? Méghozzá Mary Westmacott néven tette ezt. Persze ma már nem kell sokat kutakodni ezek után a könyvek után, a marketing nem engedheti meg magának, hogy ne biggyessze rá nagy, kunkori betűkkel a szerző igazi nevét.
A moly keresőjét használva 6-7 magyar nyelvű találatot, kiadást is láttam. A romantikus művekről nem tudok mit írni - számomra meglepetés, hogy egyáltalán léteznek, de egyszer biztosan elolvasom valamelyiket.
Egyébként a félig angol, félig amerikai származású írónő Agatha Mary Clarissa Miller-ként született 1890-ben. Egy ideig ápolónőként, majd gyógyszerlaboratóriumban dolgozott, itt kapott ihletet első könyvéhez - egy méreggel történt gyilkossághoz. Ebben a történetben hős Poirot volt, a belga nyomozó. Hat kiadó utasította vissza a könyvét, de végül 1920-ban megjelent a kötet. Első jelentős lépése a hírnév felé 1926-ban történt, de ezt nem csak Az Ackroyd-gyilkosság c. könyv megjelenésének köszönheti. Az írónő eltűnt, 11 napig keresték. Egy kis hotelben találtak rá, az akciót pedig tulajdonították amnéziának, idegösszeroppanásnak, illetve a férje ellen irányuló bosszúnak. (Kiderült ugyanis, hogy a férfi megcsalta.)
Második férje egy régész lett - szintén nem volt valódi gavallér a házasságban, de ez válás nélküli kapcsolattá vált -, akit lovaggá is ütöttek munkássága miatt. Agatha Christie is megkapta a cím női megfelelőjét, a Dame Commander of the British Empire-t 1971-ben. 1976-ban halt meg, 85 évesen. Cholsey-ben nyugszik, a St. Mary temetőben.

Molylermentes övezet - rövid összefoglaló

A történet szerint Mrs. Argyle-t, a gazdag, jótékony hölgyet holtan találják a saját házában. Öt gyermeke közül a mostohafiú Jacko került börtönbe vádlottként és elkövetőként, majd belehalt az ott összeszedett betegségbe. Két évvel később egy sarkkutató, Dr. Calgary vallomása alapján a fiú kegyelmet kap - tökéletes alibi védi. Azonban a család közel sem örül a hírnek, sőt, szinte letörten veszik tudomásul Calgary mondandóját, aki azt gondolta, örömet hoz majd a házba. A férfi csalódik, hiszen rájött, hogy elindított valamit. A tettes a család valamelyik tagja volt. A kutató eldönti, hogy kiküszöböli a csorbát, és részben lelkiismeret-furdalása, részben kíváncsisága hajtja az igazság kiderítésében.

Vigyázat! Kiderülő fordulat!

Mikor a könyv elején tartottam, ennyi járt a fejemben; "Vagy a kertész, vagy a komornyik!!" Nem lett teljes mértékben igazam, de nem is jártam messze a valóságtól. A legviccesebb az volt, hogy flegmán legyintettem egyet: Mit nekem egy könyv az előző századból, ez már nem okozhat meglepetést! És tulajdonképpen be is jött a legelső tippem. De a gyilkos lelepleződése előtti röpke 200 oldal alatt az írónő úgy összekavart, hogy gyakorlatilag mindenki a személyes gyanusítottammá vált, ha csak egy rövid időre is.
Az elején kicsit terhes volt hozzászokni a stílushoz, mert szinte minden apró emberi mozzanat ki van emelve, de ez egyébként később inkább izgalmassá válik. Minden szereplőt egyenként ismerünk meg, mindenkinek saját kis szín jut a kibontakozásra, arra, hogy a jellemüket bemutassák. A hangsúly az emberek között lévő kapcsolatra kerül, a könyv ezáltal kapja a legfőbb feszültségforrást. Nem a gyilkos kiléte, vagy egyáltalán a megléte, a fenyegetés zavaró, nem. A családtagok, és a körülöttük élők közti feszes légkör, mindenki egymásra néz, mindenki gyanús, és kiderül, hogy gyakorlatilag igen kevéssé ismerik egymást.
A helyzet Mary és a férje közt a legkiélezettebb - ezt csak a férj halála oldja fel. Vadászpilótából lett rokkant, akit szinte kínoz a felesége fojtogató szeretete. Egyébként ez a kétségbeesett lépés leplezi le a gyilkost is.
Amit negatívumként jegyeztem fel, az a zárás. Kiderül, hogy ki ölte meg Mrs. Argyle-t, ez teljesen szép és jó, de Hester (a legfiatalabb Argyle lány) egyszer csak Calgary karjai közé veti magát, és az írónő belepasszíroz a történetbe egy teljesen felfoghatatlan szerelmi szálat, amiről addig szinte szó sem esett. Elgondolkoztam. Ez lenne a mondanivaló? Hogy az éveken át együtt élők alig ismerték egymást, és ezt ezzel a hirtelen kapcsolattal példázza az írónő? Ez elég erőltetett lenne, de így még el tudom fogadni, egyébként pedig úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. A szinte még gyereklány az idősödő tudós menyasszonya lesz. Ennél még az is kevésbé viselt volna meg, ha a gyilkos az egész szereplőgárdát lehenteli. Mindegy, betudtam ezt egy szolid üzenetnek, de még mindig ráncolom a homlokom, ha rágondolok.

Végezetül

Érdekes történet volt, nagyon tetszett a kapcsolatokban érezhető feszült, kiélezett helyzet. Élveztem, de azt hiszem, legközelebb az írónő ismertebb művei közül válogatok.

 Szerintem: 10/8 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése