2014. január 1., szerda

Bakuman


Beszélgessünk a motivációról. Az egy nagyon szubjektív dolog tudniillik. Mindenkinél más a forrása, az időtartama és az erőssége. Ami az én személyes motivációmat illeti, tárgy nélkül jelenthetem ki, hogy igen törékeny. A forrása változó, időtartama nagyon rövid, erőssége exponenciálisan csökken. A nullát soha nem éri el, de olyannyira feledésbe merül a cél, hogy jó darabig köröz fölötte. Ezért nyújtott nekem a Bakuman valami olyasmit, amit én talán soha nem fogok megérteni.
Tudnivaló, hogy én egy rettenetesen lusta ember vagyok. Meg van a képességem, hogy az életemet belerakjam egy mederbe. Aztán abban szépen elszottyogok egy darabig. De hogy drasztikus változtatásokat hajtsak végre, vagy ne adj' isten kitartóan haladjak a célom felé egyre gyorsabban. Datsz impásziből. De a Bakumanos srácok tudnak valamit...

Manga

Alktotó: Tsugumi Ohba (történet), Takeshi Obata (illusztráció)
A mettőlmeddigje: 2008 Augusztus 11 - 2012. Április 23.
Kiadó: Shueisha
Magazin: Weekly Shōnen Jump
Kötetek száma: 20
A szerzőpárosról így egyben annyit illlik megjegyezni, hogy ők felelősek a Death Note-ért.
Aki szeretné olvasgatni, az megtalálja AnimeAddictson-on magyarul.

Anime

3 felvonásból alkotta össze a történetet a J.C. Staff nevű stúdió, ez 3-szor jelent 25 részt. 2010 októberétől 2013-ig futott.

Sztori:

Amint azt már felvázoltam, itt srácokról van szó, pontosabban kettőről. Mashiro Moritaka és Akito Takagi története ez. Középsuliból indulunk, itt találnak egymásra, és eldöntik, hogy ők mangakák lesznek. Ja, és hogy legyőzik Niizuma Eiji-t, mert az nem lehet, hogy ő bár velük egykorú, hamarabb fusson be. Így kezdődik meg a hosszú út a sikerhez, ami riválisokkal és barátokkal bővül az idő előrehaladtával. (Értsd: ebben a mesében span=ellenfél).

És akkor ez az a rész, amiben titkos-poénlelövős dolgok vannak:

Én szeretem a csittcsattbimmbumm sorozatokat, és nem hittem volna, hogy egy ilyen is nem csupán leköt, de odaláncol a géphez. Sok mindent megtudtam a mangagyártás szent folyamatáról, de ami a legérdekesebb az, hogy végig fent tudja tartani az érdeklődést - gyakorlatilag ugyanazzal a módszerrel, csak más téttel, más kimenetellel. Jájdejóvolt.
Ami nagyon érdekes, az a különbség Eiji és a fiúk között. Niizuma teljesen ösztönember, a manga szeretetének él, és nem téved semmiben, ami ezzel kapcsolatos. Ja, és teljesen hülye. A srácok ezzel szemben minden lépésüket gondosan megtervezik, és az útjuk keserves a csúcsig. Azon gondolkoztam így sokat, hogy melyik az értékesebb; az egész lényt átjáró tehetség, vagy a törekvés, a kitartás - ami szintén párosul tehetséggel, de az előző kettő nélkül önmagában életképtelen lenne. Sokáig nem is tetszett a hozzáállásuk. Eiji szerette azt, amit csinál, még azt is élvezte, ahogy megírta a mangát, nem csak olvasni másét, mert neki csak ez a lényeg, hogy izgalmas legyen a dolog. Ezzel szemben a srácok elég sokat szenvedtek, Mashiro kórházba is került. De végül meggyőztek arról, hogy tényleg ügyesek, és helyük van Eiji mellett. De azt is olyan ügyesen tették, hogy észre se vettem, mikor gondoltam meg magam.
Szintén másik dolog Eiji karaktere. Mikor először megláttam, úgy éreztem, hogy nagyon fogom utálni, elviselhetetlenül idegesítő. De nem. Képtelenség nem szeretni, mert a zseni és a tökéletes idióta valami elképesztő fúziót alkotott. Ebből mondjuk van még egy-két párosítás, pl. Hiramaru Kazuya is teljesen lökött,  mániákus munkakerülő és mégis, a pironkodva-lánykérős típus. Finoman sikerült ötvözni ezeket a karaktereket, amik közepén áll Mashiro és Shuujin félig semleges, félig egyedi jellemmel. Semleges azért, mert szerintem könnyű belehelyezkedni a karakterükbe, de egyedi, mert. Mert az.
Viszont ez a japán munkamánia.... Oké, hogy lelkesek vagyunk. De én ezt sosem fogom megérteni, kikészít. A szerelmi szál a másik, amit nem tudok felfogni, de a végére ezt is elfelejtem és akkor már inkább aranyos.
Jópofa, hogy a nagykutyák is sorra felbukkannak plakátokon, hiszen mégis a Shounen Jumpról van szó, így fel-feltűnik a Naruto, a Bleach, a One Peace és a Dragon Ball is néhány képen, borítón. Viszont a végén a sorozat vagy magát mentegetve, vagy kritikát mondva ezek felett elég érdekesen eljátszadozik a történetvégekkel. Hogyan? Meddig? Több mangaka szájából si elhangzik, hogy nem akarja tönkretenni a történetét úgy, hogy elnyújtja, csak azért, mert sikeres. És hát ismerünk ilyen esetet, nem is egyet. Köhömköhöm.
Még egy érdekes dolog a Reversi és a Death Note közötti párhuzam. Úgyanúgy negatív hős, vannak démonaink (jó, halálisten, de ezen ne vitatkozzunk), és az antaprotagonista ?? a saját nézetei szerint váltaná meg a világot.
Hát most ennyi jutott eszembe, és most megyek megnézni a legesutolsó részt - mára tartogattam kaján módon.
Őszintén szólva én ezt gyakorlatilag minden létező emberi lénynek tudom ajánlani. Fiú-lány, férfi-nő, tök mindegy. Gyerekember, felnőttember, izgalmat, vagy éppen romantikát kereső. Szerintem csak a megrögzött horror-rajongót tartózkodjanak tőle.

Szerintem: 10/9

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése